18/04/2020
"Mind elmennek. Némán, alázattal, amilyen alázatos némaságban, munkával és áldozattal telt az életük.
Elmenőben van egy teljes nemzedék.
Ők azok, akik az élelemért vívott hajszában a légópincékből olykor kitörve a bőrükön érezték a háború bűzét, a nélkülözést és a veszteségeket.
Kérges tenyerek, mélyen árkolt arcok mennek most el, s velük együtt távozik a gyilkos napon és a metsző hidegben töltött idők emlékezete.
Testek, amelyek atlétatrikóban és újságpapírcsákóban tonnaszám hordták a törmelékeket, cementet kavartak, és meghajlították a vasat.
Elmenőben a Lambretták, a Cinquecento és Seicento nemzedéke, az első hűtőszekrényeké, a fekete-fehér tévéké.
Lepedőbe csavarva hagynak el bennünket, mint megannyi Krisztus, ők, a gazdasági boom megteremtői, akik életük és verítékük árán felemelték ezt a nemzetet, és olyan gazdasági jólétettel ajándékoztak meg bennünket, amit büntetlenül élveztünk hosszú ideig.
Velük együtt távozik most a tapasztalat, a belátás, a türelem, a rugalmasság, a tisztelet és ki tudja, hány órányi elfeledett imádság.
Magányosan mennek el, a kezüket senki nem fogja, nem lehelnek utolsó csókot az arcukra.
Mennek a nagyszüleink, országunk történelmi emlékezete, az emberiség kulturális öröksége. Itália tartozik nektek egy KÖSZÖNÖM-mel, 60 millió kedves gondolattal, amely utolsó utatokon elkísér."
(egy olasz tüdőgyógyász gondolatai)
***
Király Kinga Júlia fordítása.
Forrás: https://raiawadunia.com/se-ne-va-unintera-generazione-la-nostra-storia-dai-capelli-bianchi-come-la-luna/
