10/06/2026
Mert problémái MINDENKINEK vannak.
A különbség nem az, hogy kinek mennyi jut belőlük, hanem az, hogy mit adunk át belőlük a világnak.
A pácienseim sosem látják, mi zajlik éppen bennem. (Legalábbis eddig a videóig 😏😄)
-> Nem azért, mert nincsenek nehéz napjaim, hanem mert az évek során megtanultam elválasztani a saját érzéseimet attól a figyelemtől, amit nekik kell adnom.
Amikor belépnek a rendelőbe, azt kell érezniük, hogy biztonságban vannak, figyelek rájuk és mindent kézben tartok. És nem számít, hogy az orvos mellett állok, vagy egyedül fogadom őket.
✨ Számomra a professzionalitás egyik legmagasabb szintje az, amikor a belső káosz ellenére is nyugalmat, biztonságot és stabilitást tudok nyújtani azoknak, akik rám bízzák magukat. Ezt meg lehet és kell is tanulni ebben a szakmában. 😊🦷
Ti mit tartotok fontosabbnak? -> A nyugalom látszatát vagy az őszinte emberi jelenlétet? Merjünk önmagunk lenni, és elfogadni, hogy mi is emberek vagyunk, és lehetnek rossz napjaink? 👀
Szívesen olvasnám a véleményeteiteket a témában! 💬😊
(A mai videó azért lett ennyire drámai, mert közben kiderült, hogy tropa lett az autóm, így valószínűleg ez az utolsó videóm ebben a rendelőben, ugyanis a két óra tömegközlekedés nem fér bele az életembe. És még nem jöttem rá, hogyan tudnám méltón lezárni ezt a pár évet, amit itt töltöttem. 💔)
